Gödöllő belülről

Kisgyerekes apukaként immár sok éve küzdök a város játszótér nélküliségével, és ne értem, miért nem építenek már végre legalább egyetlen korszerűnek mondhatót. Merthogy Gödöllőn nincs egy normális játszótér.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben is lassan, de biztosan emelkedett a város lélekszáma, ami elsősorban a beköltözőknek köszönhető. Zömében fiatal felnőttek költöznek ide, majd idővel gyereket vállalnak, így „kétszeresen” is növelik a lakosságszámot. Ezek a felnőttek ráadásul zömében jól kereső diplomások, akiknek, ha másért nem, kivagyiságuk, társadalmi képmutatásuk miatt van egyfajta magasabb szintű igényük lakóhelyükkel szemben. Tudniillik szeretik ott jól érezni magukat, és szeretnék, ha gyermekeik is így tennének. Ha igényeiket nem találják meg helyben, zokszó nélkül beülnek az autóba és akár 50-100 km-re, de még távolabbi helyekre is elmennek egy kis programért. Így vannak igények, melyeket élelmes helyi vállalkozók konvertibilis forintért kielégítenek: pl. játszóház, bébiangol, zenebölcsi, stb. De vannak olyan szolgáltatások, melyekért jelen pillanatban nem elképzelhető, hogy tömegesen közvetlen díjat lehetne szedni – persze akadnak kivételek és bújtatott pénzlehúzások is -, de a polgár azért igényli, és legtöbbször valamely jogszabály is előírja. Ilyen szolgáltatásokat nevezzük közszolgáltatásnak: pl. járható utak, oktatási intézmények, egészségügyi ellátás, tiszta parkok, stb. És ilyen a biztonságos játszótér is. Ezekért a közszolgáltatásokért bizony legtöbbször a helyi önkormányzat felel. Neki pedig egyrészt kötelessége lenne normális szolgáltatási színvonalat fenntartani, másrészt pedig keresni kellene az itt lakók kegyeit, mert végső soron belőlünk él.

Nos, Gödöllő városa nem nagyon keresi a gyerekes családok kegyeit. Elpötyög a kötelező minimum szinten, de többet nem hajlandó adni. Játszótérből sem. A városban van vagy 40 játszótérként nyilvántartott terület, aminek 80%-a akár horrorfilm helyszíneként is szolgálhatna. Ékes példa erre a Patak téri garázssor melletti vagy a palotakerti vasszörny-komplexum. A maradék 7 állítólag megfelel a hatályos szabványoknak. Ezek a következők: Úrréti tónál található játszótér, Csanak játszótér, Rönkvár játszótér, Faiskola téri játszótér, Ambrus közi játszótér, Szt. István téri játszótér és az Alsóparki központi játszótér.

Nézzük a heteket:

(1) Úrréti tó: tudtommal az Úrréti tónál található játszóteret egy civil egyesület összefogásában építették magánszemélyek, önkormányzati hozzájárulás nélkül. Helyi igényeket korlátosan kielégítő kis alapterületű játszótér, kevés játszóeszközzel.

(2) Csanak: 5 millió forintos önkormányzati saját erőből készült el a főként a 2-4 éves korosztály számára élvezhető, kis alapterületű játszótér, kevés játszóeszközzel.

(3) Rönkvár: az elmúlt években erősen lepusztult, gondozatlan játszóteret 2010-ben 5 millió forintos önkormányzati saját erőből felújították, néhány játszóeszközzel kiegészítették. A tér főként a 2-4 éves korosztály számára élvezhető, miközben a mellette lévő sportpályák továbbra is korszerűtlenek, sőt balesetveszélyesek.

(4) Faiskola tér: modernnek nem mondható, de legalább nem halálközeli élménnyel kecsegtető kedves kis játszótér, igen kevés játszóeszközzel.

(5) Ambrus köz: a 2009. tavaszán átadott szimpatikus, fa játszóeszközökből álló többkorosztályos játszóteret 3,6 millió forintból építették. Épületekkel szorosan határolt téren épült, így a lakók bizonyára élvezik a zsivajt.

(6) Szt. István tér: 7,3 millió forintból szintén 2009. tavaszán készült el. A költségvetés 2,8 millió forint pályázati támogatásból és 6 millió forint céges felajánlásból tevődött össze, mely utóbbiból 1,5 millió forint az Ambrus közi játszótér költségvetését segítette. Így az önkormányzatnak ez utóbbi két játszótér 2,1 milliójába került. A játszótér egyébként kerítéssel körbekerített. Kis alapterületű, kevés játszóeszközzel.

(7) Alsópark: 2010. őszén készült el a régóta várt központi játszótér első eleme. A kétkorosztályos, térben szeparált, kevés, de jó minőségű játszóeszközt felvonultató játéktér mintegy 350-400 nm-en várja a gödöllőieket és a parkban sétáló turistákat. Az igazi magyaros önkormányzati beruházás mintapéldája. A több éve tervezett játszótérre az önkormányzat minidig sajnált forrást biztosítani, míg végre 2010. tavaszán megegyezett a Stop.Shop üzemeltető vállalkozásával, hogy valamilyen talányos jókedvéből ajánljon már fel 20 millió forintot játszótér építésre, mert jól jönne egy újabb átadási ceremónia az önkormányzati választások előtt. A cég persze felajánlotta a kért összeget, így már kiírhatták a közbeszerzést 1000 nm nagyságú körbekerített játszótér tervezésére, kivitelezésére és 5 éves üzemeltetésére. A közbeszerzési eljárásban 2010. július legvégén kihirdetett győztes cég valamilyen belső sugallatra a 20 millió fejében csak egy mintegy 500 nm-es körbekerített játszóteret ajánlott, meg füves labdázót és szánkódombot. A kis csalafinta biztosra ment, hiszen mindkettőből van már ott. Az egyik vesztes azonban nem hagyta és megtámadta az eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, ami 2010. szeptember közepén elkaszálta az önkormányzat döntését. Érezhette ennek előszelét az önkormányzat, mert hirtelen a VÜSZI-nek adta a kivitelezés jogát, hogy azért még a választások előtt elkészüljön a játszótér. Csakhogy a VÜSZI még a kiebrudalt győztes ajánlattevőre is rátett egy lapáttal: valószínűleg átvette annak kidolgozott műszaki tervét (esetleg csak lenyúlta?), majd lefaragta a bekerítendő területet 350-400 nm-re, de ugyanúgy 20 millió forintot kapott a munkáért, ráadásul még az 5 éves karbantartásért is külön díjazásban részesül majd. Így sikerült végül az 1000 nm-es játszótér helyett 350-400 nm-est építeni ugyanannyi pénzért. Magyarország, én így szeretlek. A tér amúgy jó alap a továbbfejlesztéshez, bár műszaki megoldásai néhol hajmeresztőek, - pl. a zúzottkővel felszórt labirintus, melyből a kavicsok persze kipörögnek a játékok alatti gumitéglákra, így fokozva a sérülésveszélyt -, néhol hanyagságról tanúskodnak, néhol csak szimplán csúnyák. Elkelt volna egy kerékpártároló is. Mindenesetre örülünk, hogy van. A gyerekek is, bár 6 év felett a második alkalom után már viszonylag kevés szórakozást jelent. A kicsiknek viszont élvezetes. Nagy pozitívum, hogy jól sikerült kiválasztani a helyszínt: közel óvoda, bölcsi, parkoló, buszpályaudvar, művház, központ, fagyizó, de még is zárt, csöndes. A nagyok sem zavarnak. Nekik ott a Világfa mögötti betonplacc, ott lehet ugratni, trükközni. Talán ide kellene a nagyok „játszóterét” telepíteni?: pl. streetball és focipályák, skatepark (nem a Shell kút mellé! Az messze van), szabadtéri erősítő gépek + világítás. Nem zavarnának senkit, mehetne a buli éjfélig.

Összegezve, az elmúlt 4-5 évben az önkormányzat saját forrásból mindösszesen 12,1 millió forintot költött új játszóterek építésére vagy meglévők felújítására, ami szemtelenül kevés. A teljes program is csak 41-45 milliós volt, amiből 26 millió származott különféle cégekkel kötött háttéralkukból. Az elért eredmények is szerények. A korszerűnek mondható 7 db játszótér közül 4 van körbekerítve, 1 rendelkezik ivókúttal. A 2-5 éves gyerekek szinte mindegyiken találnak nekik megfelelő játszóeszközöket, de a 6-8 éves korosztály csak az Ambrus közben ill. a Faiskola téren érezheti igazán otthon magát. Nem beszélve az efölötti korosztályokról, akik egyszerűen nem találnak maguknak megfelelő játszóteret a városban. Pedig igényük biztos lenne rá, fölös energiáikat ők is levezetnék valahol. Így viszont kénytelenek a kicsik játszóeszközeit használni, amik így hamarabb elhasználódnak. Sajnos egyik játszótérhez sem kapcsolódik nyilvános illemhely, így a kisgyerekes anyukák, apukák helyzete nem könnyű, amikor megfelelő bokrot kell választani csemetéjüknek.

A játszóterek szerepe elsősorban az, hogy gyermekeink a szabad levegőn, biztonságos játékokon egy jót szórakozhassanak. De eközben mind társas képességeik (tudniillik a gyerekek között a játszóeszközökért állandó verseny és/vagy együttműködés zajlik), mind pedig mozgáskoordinációjuk fejlődik. Mindkét képességcsoport alapvető fontosságú jövőjük szempontjából, így - ha akarna -, az önkormányzat kellő tudományos ideológiát is találhatna újabb és újabb játszóterek építésének indoklásához. De sajnos ilyet sem akar. Egyetlen indok: nincs pénz. Ebből én azt olvasom ki: az önkormányzatnak nem fontos a jövő generáció, nem fontosak a gyerekek. Pedig minden az alapoknál kezdődik.

Biztatom tehát Gödöllő Város Önkormányzatát, építsenek minél több, minél jobb játszóteret. Sokan várjuk. Csak nehogy úgy járjunk, mint a Zöld Óvoda ifjú csemetéi: talán majd az ő gyerekeik árnyékban játszhatnak az óvodaudvaron. A mi unokáink meg majd játszótereken.

Téged is érdekel a város, vitáznál? Írj, javasolj.

- hl -

Nem vagyok született gödöllői, így a város fejlődését csak az elmúlt 5-7 év távlatában tudom személyes tapasztalatok alapján értékelni, de már ilyen időtávon is jelentős változások zajlottak városunkban. Ezen beruházások hozzájárultak egy élhetőbb, szerethetőbb Gödöllő kialakulásához.

Amikor először találkoztam a várossal (2004) az első benyomások a következők voltak: autópályán gyorsan elérhető, kompakt városszerkezet, sok zöldfelület, remek fekvés. Aztán már itt élve megismertem a város és főként a központ komorabbik arcát. Akkoriban a központba babakocsival bejutni kész kihívás volt, ugyanis a járdák kritikán aluliak voltak, a Szabadság tér egészen 2010 nyaráig úgy nézett ki ahogy, foghíjtelkek, lerobbant épületek, kátyús, vízelvezetés nélküli utcák, és még sorolhatnám. Ebből az időből a Könyvtár és a Városi Múzeum képviselt építészeti értéket (a kastélyt nem számítva), minden más lehangoló volt. Egyszóval nagyot csalódtunk.

Évekig nem is nagyon történt semmi, csak egy-két magánerős fejlesztés indult (pl. Kossuth L. utca társasházai, Tesco), majd úgy 2007-2008 körül kapcsolt látványosabb szakaszba a város arculatának átalakulása. Egyre nagyobb lett a szennyvízelvezetés kiépítettsége, egyre több lett a szilárd útburkolatú utca, kezdtek megoldódni a felszíni vízelvezetés problémái, épült a Damjanich Iskola. Átalakult, konszolidálódott a központ parkolási helyzete, járdák kezdtek épülni, folytatódtak a magánerős beruházások (pl. Petőfi tér, Stop.Shop). 2009-től igazán felpörögtek az önkormányzati beruházások és azóta is tart a lendület: Zöld Óvoda, Dózsa-Isaszegi út (állami), Főtér, Művészetek Háza, Kossuth L. utca, járda és útépítések, kastély rehabilitáció (állami). Ezek a beruházások egymásra épülve, egymást erősítve gyökeresen átalakították a városképet, érezhetően növelték az itt lakók és az ide érkezők komfortérzetét. Persze lehetett volna itt-ott máshogy csinálni, de alapvetően élhetőbb lett Gödöllő.

Az elmúlt években tehát nagyot fejlődött a város, korszerűbb arcot mutat a világ felé, de építészetileg vagy urbanisztikailag igazán jelentős struktúrák nem jöttek létre. A magán- és (ön)kormányzati fejlesztők nem törekedtek, hogy valami nagyszerűt, látványosat, időtállót, értékeset hozzanak a város szövetébe, ehelyett megmaradtak a magyar középszernél. A városközpont újabb épületei (egy-két elemüket kivéve) sajnos nem képviselnek magas építészeti nívót, és egy évtizeden belül oda süllyednek, ahová a Remsey körút lakóházai az elmúlt 10-15 év alatt. De akkor még fiatal épületnek számítanak, felújítani, lebontani nem fogja senki őket. A Főtér szintén nem különleges megoldásairól híres, a dizájnelemek is zavarosak kissé, de egyelőre megadom neki az esélyt, hogy egy verőfényes májusi délután szebbik arcát mutatja majd. Urbanisztikai léptékű változások pedig még váratnak magukra, bár remélem a Főtér-fejlesztésnek valóban meglesz a várt hozadéka: kissé felpezsdül az élet a központban.

A jövőre nézve tehát akad tenni való. Nem is lankad a lelkesedés, hiszen szépül a Királyi váró, az Erzsébet park, az Alsópark területére is több részterv létezik, de különösen ez utóbbi esetén törekedni kellene, hogy a kortárs építészet is teret nyerjen. A buszpályaudvarnak, a Művészetek Házának, a Testőrlaktanyának, a termálfürdőnek, a Hattyús-tónak és magának a park zöldfelületének megújítását, megépítését - nem megfeledkezve a Palotakerti épületekről sem -, egy egységes építészeti-urbanisztikai koncepció keretében kellene megtervezni, hogy egy valóban modern, újszerű és más települések számára is példaértékű városrész rehabilitáció valósulhasson meg. Véleményem szerint ez a város utolsó olyan nagyobb fejlesztési területe, ahol akár nemzetközi mércével nézve is kimagasló városépítészeti érték jöhet létre. Nem szabadna a Gödöllőre oly jellemző archaizáló elemekkel dúsított, modernkodó félsilány fércművet alkotni, mert az egy-két évtized alatt lepusztul és akkor ott éktelenkedik majd a város szívében.*

Egy ilyen, a városnak új építészeti arculatot adó fejlesztés jót tenne Gémesi polgármester úrnak is, hiszen lenne mire emlékezni az utókornak. Sajnos egy-egy út vagy tér leaszfaltozása, esetleg a stabil városi költségvetés megteremtése nem hagy maradandót az ember lelkében. Ezek maximum könnyen feledhető percemberré tesznek valakit, de nem lesz tőle senki korszakos városatya. Az esély még megvan, élni kell vele.

Téged is érdekel a város, vitáznál? Írj, javasolj.

- hl -

*[Update 2011.03.17.]: sajnos eredetileg méltatlanul feledkeztem meg a város vitathatatlanul legnívósabb modern épületéről a Szentháromság-templomról, amit 2008. őszétől látogathatnak a római katolikus hívek. Sajnos a környezete miatt (lakótelep, szűk teresedés) nem tud úgy érvényesülni, mint ahogy egy templomhoz illene, és egy kicsit megbúvik az egyik mellékutcában, de érdemes felkeresni, mert igazán tetszetős épületre lelhetünk.

Ez a blog azért indult, hogy bemutassa Gödöllő életét, fejlődését az itt élő(k) szemével. Sokszor persze szubjektíven, de amennyire sikerül, igyekszem tárgyilagos maradni. A fókuszban a városfejlesztés, a városüzemeltetés áll, de igény (külső-belső) esetén egyéb helyi témákat is felvetek.

Cél még, hogy rámutassak a városban tapasztalható problémákra, hibákra, hiányosságokra, illetve hogy felmutassak más településekről pozitív példákat, melyeket akár helyben is hasznosítani lehet. Nemcsak bírálni szeretnék, hanem „építő jellegű kritikák” mellett javaslatokat is megfogalmaznék: hogy lehet jobban, szebben, hatékonyabban, lakóbarátabban, városbarátabban beruházni, fejleszteni, üzemeltetni.

Amennyire lehet, szeretnék politikamentes maradni, ugyanakkor nem feledve, hogy a várost mégis csak politikusok irányítják.

Szeretném, ha a blog idővel nem egyszemélyes vállalkozás lenne, hanem közösségképző erőt is képviselve egyfajta online fórumot adna külső szerzőknek, illetve a kommentelőknek. Jó lenne, ha olyan társadalmi párbeszéd jönne létre, melynek minden résztvevője kölcsönösen elismeri egymást és kölcsönösen tanul egymástól, figyelembe veszi egymás álláspontját. Remélem, az önkormányzat, a városháza és a kapcsolódó szervezetek képviselői is bekapcsolódnak a beszélgetésekbe, akár csak anonim módon.

Addig is várom a javaslatokat, hozzászólásokat, a boncolni való témákat.

- hl -